Mérgező várakozás

 Mérgező várakozás

Ha várakozni kényszerülünk,valamit vagy valakit megcélozzunk a minket ért sérelmek okozásának vádjával.

A várakozást legtöbbször ugyanis sérelemként éljük meg, az időből szakít ki egy darabot. A mi drága időnkből, ami véges.

De sokkal kevésbé zavar minket időnk végessége, mint sem a pillanatnyi ledarálása. Ledarálása a várakozás idejének, általunk nem tervezett időtöltéssel. Amit nem terveztünk azt nem szeretjük. Azt szeretjük amit magunknak tervezünk. Ez, a nem tervezett időtöltés a legzavaróbb.

Elhatároztuk, hogy akarunk valamit, de várni kell. Régebben azt is elhatároztuk, hogy ha elhatározzuk magunk és akarunk valamit nem várunk. De mégis várunk..

Szembesülünk azzal, hogy saját elgondolásunk sajnos nem irányít mindent, és a dolgok sokszor nem úgy történnek ahogy tervezzük.


Olyan ez ,mint egy sakk játszma. Lépünk egyet a fehérrel és a fekete is lép. A fekete viszont nem mindig azt lépi amit mi gondolunk. Nem független tőlünk, figyeli a lépéseinket, aszerint lép.

Ilyen az élet is. Nem bábuk vagyunk, nagyon is befolyásolja döntésünk, lépéseink, azt,hogy mi jön szembe velünk. A döntésünk irányvételünk, elgondolásunk egyértelműen meghatározza az eredményt, de ez nem feltétlen esik egybe a döntésünkkel és irányvételünkkel.

Az igazán mérgező ránk és másokra nézve az, mikor ezt az eredményt nem akarjuk elfogadni.

Ez az eredmény pedig hasznos és szükséges számunka és előremutató.Pontosan az amire szükségünk van. Gyógyszer amivel mi mégis mérgezzük magunkat.

Tapasztalat, és erős eltökéltség kell ennek belátásához. Ha nincs elhatározás, nem lesz eredmény se se ilyen se olyan. Tanulni sem lesz miből. Az komoly elhatározás eredménye díja nem a megvalósulás, hanem a meg nem valósult és megvalósult elhatározások példáin keresztül a belátás, a folyamat felismerése.

Ez sem eredmény, ez a szükséges minimum az elhatározáshoz, hogy fejlesszük, kigyakoroljuk képességeinket arra,hogy összhangban működhessünk a már megismert folyamatokkal.

Akkor megint elhatározzuk , végig akarjuk vinni, de már megint ugyanazt a kört kezdjük…

Ugyanazokkal buktatókkal, amikbe ugyanúgy belebukunk.


A belátás, tapasztalat, hasznos eszköz, de valós javulást nem hoz. Csupán csorbítja, tompítja az élét a késnek amivel szurkálódunk.

Eleje, vége van, körbejár, változik, elmúlik. A ZEN -ben nem ezt keressük, pont ezért nem ezt.


“A türelem rózsát terem” 😃



Ne felejtsd el megnyomni: LIKE, hogy nem maradj le a folytatásról!