Megbizhatok-e saját tapasztalataimban?
Az emberek többsége elégedett a hatalom kebelén, mivel az a folytonosság, bizonyosság és védettség érzetét adja.
Aki viszont meg akar ismerni egy mélyreható pszichológiai forradalmat, annak meg kell szabadulnia a hatalomtól. Az nem számíthat semmilyen - saját maga által teremtett vagy mások által rákényszerített - hatalomra.
Elképzelhető ez?
Lehetséges, hogy ne bízzam rá magam saját tapasztalataim hatalmára?
Még ha elutasítom is a hatalom összes külső megjelenési formáját - könyveket, tanárokat, papokat, templomokat, hiedelmeket -, akkor is megmarad bennem az érzés, hogy legalább a saját megítéléseimben, tapasztalataimban és elemzéseimben bízhatok.
Vajon valóban megbízhatok-e a saját megítéléseimben, tapasztalataimban és elemzéseimben?
A tapasztalatok megszerzésénél mindenkit saját körülményei befolyásolnak. Attól függően, hogy muzulmán, buddhista, esetleg hindu vagyok, az én tapasztalataim is ilyen kulturális, gazdasági, társadalmi és vallási háttértől függenek.
Megbízhatok-e ezekben?
Számíthatok-e út mutatásra, reményre, olyan éleslátásra, amely elhiteti velem, hogy döntéseim helyesek, ha a múltban felhalmozódott emlékek, tapasztalatok eredményeit alkalmazom a jelenben?
Most, hogy mindezeket a kérdéseket feltettem, és tudatosodott bennem a probléma, úgy látom, csak egyetlen olyan állapot van, amely valóságos, újszerű és forradalmi változást hozhat.
Olyan állapot ez, amikor az elme teljes mértékben megszabadult a múlttól: nem elemez, nem tapasztal, nem ítél és a hatalom semmilyen formáját nem gyakorolja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése